Az égre nézek, és a hullócsillagok záporában könnycseppek gördülnek végig az arcomon...a kívánság temérdek: Téged szeretnélek, mert SZERETLEK, és félek, elveszítenélek...
 
Nem ígérek kincset, csillagot, csak egy hü szívet adhatok! Érzem másé nem lehetsz, én is csak a tied, ha igazán szeretsz!

Valaki a távolból rólad álmodik, rólad szövi legszebb álmait, valaki örül, ha veled lehet, valaki szemében miattad könnycsepp ragyog!
És ez a valaki hidd el én vagyok!
 
Szeretnék Szeretni, szabad-e szívemet szívedhez szegezni? Szólj hát szaporán szerelmes szavakkal, Szívemnek szirmai százfelé szakadnak!
 
Kinézek az ablakon, látom a napot ragyogni, érzem a könnycseppet az arcomon lefolyni. Ha most itt lennél, s kérdeznéd mi bajom, annyit mondanék: hiányzol, de nagyon!
 
Ha nem látlak, szívemet felemészti a bánat, ezért szeretnék mindig veled lenni, s egy életen át szeretni!

Szeretnék veled lenni egy éjszakán, elmondani, hogy szeretlek igazán. Szeretnék a karjaidba lenni, s a csókjaidat érezni, s azt a pillanatot soha nem feledni..

Leszáll az est, jön egy manó, apró, álmot hozó. Kicsiny zsákja vállát nyomja, aludni fogsz, o már tudja. Bebújik melléd az ágyba, és füledbe súgja: JÓ ÉJT, TE DRÁGA!

Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszembe vagy! Te vagy reménységem csillaga és csillag nélkül sötét az éjszaka!

Ha könnycsepp lennél a szememben, sohasem sírnék, nehogy elveszítselek...

Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de minden nap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni!

Nevet a szél, süvít és zokog, szeretni mást én sosem fogok, míg égen csillag ragyog én addig tied vagyok!

Elvitted tőlem a napot, a holdat & minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.

Félve lázasan a nevedet suttogom, számon még csókod emléke kísért, a képen az arcodat simogatom te vagy az egyetlen ki a szívembe fért.

Ha rózsákkal álmodnál, tudd azok türelmem virágai. Ha csókról álmodnál érezd, azt én küldöm. Ha netán velem álmodnák, tudd Te is álmaimban jártál

 Kiemelsz a veszendőség tengeréből és felmutatsz. Kiemellek a veszendőség tengeréből és felmutatlak. Egymás kezében ragyogunk
 
Oly szenvedélyesen szeretlek, hogy szerelmem nagy részét elrejtem nehogy rád nehezedjen a súlya!

Vigyázz magadra! Belőled csak egy van. A többiek többen vannak, őket könnyű pótolni...

 Küldtem hozzád egy angyalt, hogy vigyázzon Rád, de visszajött, mert az angyaloknak nem kell egymásra vigyázniuk!

Csókolj meg és látni fogod a csillagokat. Szeress és lehozom neked a csillagokat.

A szüleid biztosan tolvaj űrhajósok voltak, akik leloptak két csillagot az égről, és odaadták neked, hogy azok ragyogjanak a szemedből, ha rám nézel.

Holdvilágos éjszakán tárd ki az ablakod, keress az égen egy szerencsecsillagot! S, ha megtaláltad mondj el egy imát, mert akire akkor gondoltál az csak téged imád.

"Szeress, mert rövid az élet,
Szeress, mert múlnak az évek,
Szeress, mert annyira kívánlak,
Szeress, mert csak téged IMÁDLAK!"

"Van, aki könnyen megkapja, akit szeret,

van, aki sír szenved, míg az övé lehet.
Van aki könnyek nélkül tud feledni.
Van, aki meghal, mert igazán tud SZERETNI!"

Nem tudom elmondani, amit irántad érzek.
Néha hiányzol, de még nem szeretlek.
De azért remélem mellettem maradsz.
Mert a szívem felé jó úton haladsz!

VÁROM!
Várom, hogy felhívj és halljam a hangodat.
S szívesen érzem ajkamon ajkadat.
Mégis, hogyha nem hívsz,
Nem öl meg a bánat.
Nem vágyom rád annyira,
Hogy sírjak utánad!

Szeretnék veled mindig együtt lenni,
Zöld erdő mélyén veled sétálgatni.
Fogni a kezed és csókolni a szád.
És így lenni veled egy életen át!

Örömmel vettem tollat a kezembe.
Az örömtől könny szökött a szemembe,
Mert mikor e szót írom: SZERETLEK
Tudom míg élek soha nem feledlek.

Szeretnék nevetni, szívből ölelni, pici szádra csókokat lehelni. Minden reggel melletted ébredni, s édes csókkal álmodból kelteni.

Ha a szívem dobbanását csokorba tudnám szedni, átnyújthatnám a világ legszebb szerelmes vallomását.

Mint az űrben az égitest kering lelkemben a hiányod!

Mint üstökös a messzeségbe,

Úgy ragyog a szemed fénye.

Mint a szerelem lángja lobba,

Úgy a szívem érted dobban.

Ha majd egyszer nagyon hiányzom,

És nem találsz sem itt, sem távol,

Gyere oda, ahova engem temetnek,

Ott még a fűszál is azt mondja: Szeretlek!

Kinézek az ablakon, látom a Holdat ragyogni,

Érzek könnycseppet arcomról lefolyni.

Ha megkérdeznék mi bajom,

Azt felelném: Hiányzol nagyon!

Aki mást ismer okos,

Aki önmagát ismeri bölcs.

Aki mást győz le az erős,

Aki önmagát, az egy igazi hős.

Akinek sikerül, abban van akarat,

Aki kevéssel éri be több sikert arat.

Aki helyén hűségesen megáll,

Akit a bűn nem gyűr le, azé az élet igazán!

Olyan furcsák vagyunk mi emberek,

A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet!

Egymásról azt hisszük, hogy boldog talán,

S irigykedünk is egy-egy vidám szaván.

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,

Gondolatai tiszták és szabadok,

S nem vesszük, dehogy vesszük észre,

Hogy könnyek égnek csillogó szemében.

Oly furcsák vagyunk mi emberek,

A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.

Hazugság az egész életünk,

Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk.

Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret,

Mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.

Ha az életben boldog akarsz lenni,

Tanulj meg egyet: Igazán szeretni!

Azt mondtad szeretsz, de megcsaltál,

Azt mondtad élsz, de számomra meghaltál.

Féltelek!

Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet.

Vigyáznék rád, mint egy angyal,

Hisz Te vagy az, aki akkor is hiányzik, mikor ébred a hajnal.

Félek tőled, bár nem tudom miért,

Égek tőled, szerelmes szívem a tiéd.

Imádlak, bár nincs hozzá jogom,

Várlak, bár nincs rá semmi okom.

Mióta belenéztem két szép szemedbe,

Azóta Te jutsz az eszembe.

Szemednek ragyogását nem tudom feledni,

Mert Te tanítottál meg igazán szeretni.

Szép álom, a csendes éj lassan tovaszáll,

Felébredek, s a szívem vadul kalapál.

Párnámat szorítom, könnyes a szemem,

Szeretném, ha velem lennél, mindig csak velem.

Messze, távol tőled, szomorú az élet,

Szívem azt dobogja: „Látni szeretnélek.”

Ha azt kérdeznék tőlem, mit jelentesz nekem,

Azt felelném: „Semmit, semmit, csak az Életem!”

Szeretni szép és nemes dolog,

Csalódni fáj, és ezt Te is tudod.

De boldog csak akkor lehetsz,

Ha az lesz tiéd, akit igazán szeretsz.

Meddig kell várnom még, hogy veled legyek,

Hogy érezzem ajkad, tested és szerelmedet.

Hogy csókjaimmal édes álomba ringassalak,

S ha már alszol, füledbe súgjam: „Kívánlak!”

Üres az ágy és nem jön az álom,

Nem szól a zene, hiába várom.

Üvölt a csend, és hallgat az élet,

Rám tör egy érzés: „Szeretlek Téged!”

Azt hittem búcsúzni könnyű, egy csók és vége,

Azt hittem elmúlik a csók emléke, de tévedtem.

A perc elmúlik, de a pillanat örök,

A remény ragyog minden könnyem mögött.

Nem kell a napfény, nem kell az élet,

Nélküled én már semmit sem érek.

Ez még nem volt, még nem lehet vége,

S ha többet nem kaphatok csak egy percet kérek.

Utoljára érints meg és ölelj át,

Szomorú szívemet szakítsa szét a boldogság.

Végtelennek tűnő, hosszú éjszakák,

Nem maradt más, csak a magány.

A csend, a magány itt maradt velem,

De Te elmentél nélkülem.

Ne hallgass az emberekre, csak a szív szavára,

Akármerre mész is, soha ne nézz hátra.

Menj a szíved után nevetve vagy sírva,

Mert az élet úgyis úgy lesz, ahogy meg van írva.

Szeretnék könnycsepp lenni,

Szemedben megszületni,

Lefolyni lassan arcodon,

Elégni forró ajkadon.

Magányos estén a gondolat szárnyán,

Elrepülök hozzád, hogy ne legyél árván.

Kicsiny kis fejemet lehajtom öledbe,

Hisz ez a szíved legnagyobb öröme.

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni,

Kicsiny kis szobádból hiányzik valami.

S hogy én voltam-e, megtudhatod könnyen,

Hófehér párnádon ott csillog a könnyem.

Az égen ragyognak a csillagok,

S én egyre csak Rád gondolok.

Merre járhatsz, nem tudom,

Szívemet emészti a fájdalom.

Nem mondom azt, hogy szeress,

Azt sem, hogy gondolj rám,

Mert ha nem vagyok a szívedbe vésve,

Úgyis hiába mondanám.

Szeretném, ha tudnád, szeretlek Téged,

S ha tudnád, hogy miattad élek.

Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni,

S elmondani, hogy nem tudok nélküled élni.

Ha könnyes a szemed, és lángban ég a szád,

Ne félj, én mindig gondolok rád!

Ha mindenki elhagy és senki sem szeret,

Ne félj, én mindig itt leszek veled.